Pszichológus

Az anya-gyerek kapcsolatban, a család védő és érzelmileg kiegyensúlyozott közegében, majd az elengedés és újraközeledés megélésével és a családban látott bizalmi minták alapján. Ettől kezdve (meg)bízunk másokban és nem utolsó sorban önmagunkban (önbizalom), de tükröt tartunk a másiknak, hogy ő olyan személy, akinek bizalmat szavaztunk. Tehát a bizalom kétirányú!

Őszintén, ha most arra kérem, sorolja fel azok nevét, akikben eddigi élete során megbízott, de úgy igazán, vajon hány név szerepelne a listáján?

Életkortól függetlenül sűrűn találkozok olyan élethelyzetekkel, ahol azt hallom:
„elmondtam anyának és ő ezt később a szememre vetette”,
„vakon megbíztam benne, nem is gondoltam, hogy mégse a haverjánál van.”
„annyiszor megégettem már magam, hogy nehéz abban bízni, hogy ez a kapcsolat jól sikerülhet”,
„de hát kiben bízzon meg az ember, ha nem a párjában?”,
„annyiszor megígérte már, de …”,
„hiába ígérte meg, hogy a leépítés engem nem érint…”,
„hogy titkolhatta ennyi ideig, pedig bennem megbízhatott volna”.

Ha a mondatok közt van, ami ismerősnek tűnik, annyi mindent megpróbált már és úgy véli akár ebben a pillanatban elhangozhatnának ezek a mondatok és szeretne ezen változtatni, akkor van alapja közös munkánknak.

Keressen bizalommal!